Ugrás a tartalomra
Tandoori
Eredmények

Hangszert tanuló alkalmak: mit hozott az idei nyár

Tizenkét nyári alkalmon harminckét hangszer fordult meg a kezünkben, és hat új arc tért vissza másodszor is. Összegyűjtöttük, mi működött, és min változtatunk ősszel.

Szabó Lillahangszert tanító
Hangszert tanuló alkalmak: mit hozott az idei nyár

Az idei nyáron tizenkét hangszert tanuló alkalmat tartottunk, tavasztól kora őszig, parkokban és udvarokban. A legtöbben gitárral vagy ukulelével érkeztek, de volt bendzsó, szájharmonika és egy régi tangóharmonika is. Összesen harminckét hangszert vettünk kézbe, és hat olyan ember tért vissza másodszor is, aki korábban még soha nem zenélt nyilvánosan. A legfontosabb tapasztalat: nem a hangszer száma számít, hanem hogy valaki kipróbálhassa, milyen egy akkordot először tisztán megszólaltatni. Az alkalmaink felépítéséről és a helyszínekről szóló tapasztalatainkat is továbbvisszük: így készülünk a szabadtéri zenélésre.

A szezont április végén kezdtük egy folyóparti délutánnal, ahol még csak hárman voltunk, és egy gitár meg egy ukulele volt a teljes hangszerpark. Aztán jött a május, amikor már hetente találkoztunk, és júniusra kialakult egy kisebb törzs, akik tudták, hol van a víz, hol lehet leülni, és melyik padon lehet hangolni. A tavaszi indulásról szóló beszámolónkban leírtuk, milyen volt az első alkalom; most azt nézzük meg, mi történt utána.

Hogyan épültek fel az alkalmak

Minden alkalom ugyanazzal a renddel indult: fél óra ráhangolódás, aztán két rövid blokk, végül egy közös, lassú szám. A blokkok húszpercesek voltak, mert a tapasztalat szerint ennyi idő alatt lehet egy-egy akkordváltást vagy egy pengetési mintát úgy begyakorolni, hogy ne fáradjon el a kéz. Aki már tudott valamit, az a második blokkban saját dalt hozott, és azt próbáltuk ki közösen.

Fotó helye: egy félkörben ülő csoport a folyóparti füvön, előttük gitárok, ukulele és egy tangóharmonika a pokrócon, háttérben a víz és a fák.
Fotó helye: egy félkörben ülő csoport a folyóparti füvön, előttük gitárok, ukulele és egy tangóharmonika a pokrócon, háttérben a víz és a fák.

A helyszínek kiválasztásánál idén tudatosabban jártunk el. Ahol sok a járókelő, ott rövidebbek lettek a blokkok, a csendesebb udvarokban viszont maradtunk tovább. A csendes esti udvarok kiválasztásáról szóló írásunkból sok szempontot átvettünk: árnyék, pad, víz a közelben, és hogy ne kelljen kiabálva beszélni.

Milyen hangszerekkel jöttek az emberek

A harminckét hangszerből tizennyolc gitár volt, hét ukulele, három szájharmonika, kettő bendzsó, egy tangóharmonika és egy kis dobfelszerelés. Ez a lista jól mutatja, hogy a legtöbben a legkönnyebben elérhető hangszerrel próbálkoznak, és csak később mernek valami szokatlanabbal előállni.

  • 18 gitár, ebből öt először volt kézben
  • 7 ukulele, főleg az esti, rövidebb alkalmakon
  • 3 szájharmonika, két különböző hangnemben
  • 2 bendzsó, mindkettő egy visszatérő résztvevőtől
  • 1 tangóharmonika, ami a legnagyobb meglepetés volt
  • 1 kis dobfelszerelés, amit ketten használtak felváltva

A legemlékezetesebb pillanat az egyik júliusi udvaron történt, amikor a tangóharmonika és a bendzsó egyszerre szólalt meg egy lassú számban. Nem terveztük, csak egymásra figyeltünk, és a végén a csoport egy része tapsolt, a többi pedig csendben maradt, mert nem akarta elrontani a végét. Ez a fajta csend volt a nyár legjobb visszajelzése.

Az első alkalom után azt hittem, a hangszerek száma lesz a fontos. Aztán rájöttem, hogy az számít, hányan mernek másodszor is visszajönni. Idén hatan jöttek vissza, és ez nekem többet mond minden statisztikánál.

Szabó Lilla, hangszert tanító

Mit viszünk tovább, és min változtatunk

Ami bevált: a rövid blokkok, a lassú tempó és a közös zárószám. Ami nem: a túl hosszú ráhangolódás, mert a nyár közepén sokan már kész hangszerrel érkeztek, és unatkoztak. Ősszel ezért a ráhangolódást tíz percre rövidítjük, és aki akar, előbb kezdheti a saját gyakorlását.

A másik változtatás a visszatérőknek szól. Eddig mindenki ugyanabban a tempóban haladt, most viszont két szintet indítunk: az egyik a legelső akkordoké, a másik azoké, akik már tudnak négy-öt akkordot váltani. Ez a nyitott zenélések szervezéséről szóló tapasztalatainkból is következik: a vegyes csoport jó a kezdéshez, de a haladáshoz külön tér kell.

32hangszer fordult meg a tizenkét nyári alkalmon

Ami a helyszíneket illeti, a folyópartot megtartjuk, de a legforróbb hetekre árnyékosabb udvarokat keresünk. A park hangulatáról szóló írásunkban leírtak idén is beigazolódtak: a víz közelében lassabb, nyugodtabb a csoport, és könnyebb hosszabb ideig maradni.

Mi következik ősszel

Szeptember végéig még két alkalom lesz a szabadban, aztán átköltözünk fedett helyekre, ahol a hangszeres blokkok hosszabbak lehetnek. Októberben egy ismétlő délutánt tartunk azoknak, akik nyáron kezdték, hogy ne vesszen el a lendület. A pontos időpontokat a szokásos módon, az alkalmi levélben küldjük ki, és mindenkit várunk, aki hangszerrel vagy anélkül jönne.

Gyakori kérdések

Kell saját hangszer az alkalomra?

Nem kötelező. Van néhány tartalék gitár és ukulele, amit kölcsön lehet kérni. Érdemes előre jelezni, melyik érdekel, mert a számuk korlátozott, és a szájharmonikából csak kevés van.

Milyen szinten lehet csatlakozni?

Bármilyen szinten. A kezdőknek külön, rövidebb blokkot tartunk, a haladóbbak saját dalt hozhatnak. Az alkalmak felépítése úgy készült, hogy a teljesen kezdő és a néhány akkordot már ismerő ember is találjon magának valót.

Hányan szoktak lenni egy alkalmon?

Az idei nyáron átlagosan nyolc-tíz fő volt jelen, a legzsúfoltabb alkalom tizennégy fős volt. A kisebb csoport könnyebbé teszi a figyelmet, ezért ősszel is hasonló létszámra számítunk.

SzerzőSzabó Lillahangszert tanító, Tandoori