Réka gitárral a kezében: így szervezünk nyitott zenélést
Kovács Réka mesél a helyszínválasztás apró lépéseiről, a csendes esték hagyományáról és arról, mit tanult a szervezésből.

Kovács Réka az egyik leggyakoribb arc a nyitott zenéléseken, gitárral a kezében. Vele beszélgettünk arról, hogyan áll össze egy tavaszi vagy nyári alkalom, miért nem mindegy, melyik parkot választjuk, és miért ragaszkodunk a csendes estékhez. Nem látványos dolgokról lesz szó: inkább arról, hogy ki hozza a hosszabbítót, ki érkezik fél órával korábban, és hogyan lesz a véletlen találkozásokból lassan rendszeres közönség. A beszélgetés közben az is kiderült, mit tanultunk az elmúlt szezonokból, és mit nem szeretnénk soha feladni. Ha most készülsz az első alkalomra, érdemes elolvasni, hogyan készülj fel az első szabadtéri zenélésre.
Hogyan kezdődik nálad egy nyitott zenélés szervezése?
Nálam mindig egy sétával kezdődik. Fogom a gitárt, és elmegyek arra a helyre, amit kinéztünk. Nem tervezek sokat előre, inkább megnézem, milyen a talaj, van-e elég árnyék, hallatszik-e a forgalom. Ha a gitár hangja elvész a zajban, akkor hiába szép a hely. Utána jön a lista: hosszabbító, pokróc, víz, néhány tartalék pengető. Aztán felhívom azt, aki a hangfalat hozza, és megbeszéljük, ki érkezik fél órával korábban. Ez a fél óra a legfontosabb, mert akkor derül ki, ha valami hiányzik.
Mitől lesz jó egy helyszín?
A legfontosabb, hogy legyen hova leülni, és ne kelljen kiabálni. Szeretem, ha van egy fa, ami alatt árnyék van, és ha a közelben van víz. A folyóparton például másképp terjed a hang, mint egy udvarban. A parkokban az a jó, hogy bárki odajön, aki arra sétál, de az is fontos, hogy ne zavarjuk a környéken lakókat. Ezért mindig megnézzük, mikor zár a park, és hol vannak a padok. Ha kell, mitől jó egy park hangja egy nyári estén című írásunkban is összeszedtük a tapasztalatokat.
A jó helyszín nem attól lesz jó, hogy szép, hanem attól, hogy ott kényelmesen lehet csendben is lenni.
Hogyan épül fel egy csendes este?
A csendes esték nem a véletlen művei. Eleinte csak ketten-hárman jöttünk össze, és nem akartunk hangosat. Aztán kialakult, hogy az első fél órában senki nem játszik, csak beszélgetünk. Utána jön egy rövid kör, ahol mindenki elmondja, mit hozott. Van, aki egy dalt, van, aki csak egy akkordot. A végén pedig együtt játszunk valamit, ami könnyű. Ez a rend lassan alakult ki, és ma már a vendégek is tudják, mire számítsanak. Ha valaki először jön, mindig megkérdezzük, hogy szeretne-e játszani, de nem erőltetjük.

Mi a legnehezebb a szervezésben?
Az időjárás. Tavasszal még három naponta változik, hogy mit ígérnek, és nekünk mindig van egy B terv. Ha esik, akkor egy udvarba húzódunk, vagy elhalasztjuk. A másik nehézség, hogy ne legyen túl szervezett. Ha túl sok a szabály, akkor az emberek nem érzik magukat szabadon. Ezért nálunk nincs jelentkezés, nincs belépő, csak egy hirdetés a csoportban. Aztán ott van a pakolás. Eleinte mindent mi cipeltünk, ma már a rendszeresek maguktól segítenek. Ez sokat elmond arról, hogyan működik a közösség.
Mit tanultatok az elmúlt szezonokból?
Azt, hogy a lassúság jó. Az első évben túl sokat akartunk, és néha fáradtak voltunk. Most már tudjuk, hogy egy nyitott zenélés akkor jó, ha van benne üresjárat. A másik tanulság, hogy a helyszínt nem lehet elég korán kiválasztani. Ha tavasszal kinézünk egy udvart, akkor nyárra már tudjuk, hova menjünk. Erről hogyan válasszunk udvart egy csendes esti zenéléshez című írásunkban részletesen is írtunk. És persze a hangszert tanuló alkalmak is sokat tanítottak: hangszert tanuló alkalmak: mit hozott az idei nyár.
Miért fontos a csendes esték hagyománya?
Mert nem mindenki akar hangos lenni. Van, aki csak hallgatni jön, van, aki egy nehéz nap után ül le a pokrócra. A csendes estéken mindenki megtalálja a helyét. Nem kell gitárt ragadni, elég, ha ott van. Ez a hagyomány lassan épült, és ma már a szezon elején kérdezik, mikor lesz az első. Nekünk ez azt jelenti, hogy jó irányba haladunk. A tavaszi szezonnyitóról szóló beszámolónkban is látszik, mennyire számítanak ezek az alkalmak: egy tavaszi délután a folyóparton: így indult a szezon.
Gyakori kérdések
Hogyan lehet jelentkezni egy nyitott zenélésre?
Nálunk nincs előzetes jelentkezés. A csoportban meghirdetjük az időpontot és a helyszínt, aztán bárki jöhet, aki szeretne. Elég egy gitár vagy egy dob, de az is elég, ha csak hallgatni jön valaki.
Milyen hangszert érdemes hozni?
A legtöbben gitárral jönnek, de volt már ukulele, cajón és hegedű is. Fontos, hogy olyan hangszert hozz, amin szívesen játszol, és ne zavarja a többieket. Ha elektromos hangszert hozol, hozz hosszabbítót is.
Mi történik, ha esik az eső?
Ilyenkor vagy egy közeli udvarba húzódunk, vagy elhalasztjuk a következő hétre. A csoportban mindig időben szólunk. A tavaszi időjárás miatt érdemes rugalmasnak lenni, és figyelni a hirdetést.